Prológus

 Sziasztok! Végre itt az új prológus, és igyekszem hozni a többi részt is, hamarosan találkozunk! :)

00.  Nem tudom hol vagyok

           Nienke Martin készen áll arra, hogy legjobb barátnői társaságában egy újabb felejthetetlen estének legyen a főszereplője. Nienke, vagy ahogy a barátnői hívják: "Nie" születésétől kezdve mindent megkapott amire csak vágyott, és ez a tény szintén igaz az öt legjobb barátnőjére: Vanillára, Norikora, Inezre, Olgára és Fedorára nézve is. Nienke és barátnői a gazdagságukat teljes mértékben ki is használják, előszeretettel szórják azt a pénzt amelyért a szüleik az egész napjukat a vállalkozásaiknál töltik.
         Jelenleg is Ibizán múlatják a túlságosan is sok szabad idejüket, gondtalan életük van, ami nem szól semmi másról csak a bulikról, vásárlásról és a férfifalásról.
Éjjelenként a klubbokban megismert partnerek segítségével "vezetik le a feszültséget", de amint eljön a reggel a naiv izomagy férfiakat úgy dobatják ki a méregdrága hotel szobáikból, hogy a szerencsétleneknek a lábuk sem éri a földet.
       A Nap narancssárga fénybe vonja a békés eget. Alkonyodik, és mivel Ibizáról van szó, csak az égbolt békés ... a város lassan kezd életre kelni.
Nienke épp egyik kedvenc dalát hallgatja, miközben óvatosan belemászik a méretes fürdőkádba, hogy a törékeny teste kellőképpen ellazuljon az egész éjszakai "igénybevétel" előtt.
Körbenéz a fürdőszobában, ami olyan hatalmas, mint egy "átlagos" család hálószobája. A helyiségben a barackvirágszín, a krémszín és a fekete dominál. Az apró mécseseknek és a kényeztető fürdő sónak köszönhetően a partykisasszony teljesen ellazul, szinte lebeg a kellemesen forró vízben.
 Épp a refrént dúdolgatja relaxálás közben amikor megcsörren a telefonja. Csukott szemmel nyúl a puha törölköző kendő felé  amelyen ott pihen a méregdrága készüléke, majd anélkül, hogy megnézné a hívó fél kilétét a füléhez emeli a készüléket, és megkönnyebbült sóhaj szakad ki a mellkasából amikor meghallja Inez barátnője vidám, csilingelő hangját.
– Drágám mikor indulunk? Kérlek, mond azt, hogy te már kész vagy! Annyira unatkozom, alig várom már, hogy elinduljunk! – fecsegett vidáman a vörös lány.
 Nienke szája apró mosolyra húzódik, hiszen szinte látja maga előtt vörös barátnőjét, aki izgatottan toporzékol, miközben félpercenként nézegeti a kedvenc fehér Gant óráját.
– Édes, én még relaxálok, annyira jó a forró vízben zenét hallgatni, hogy ki se tudom mondani! Szerintem próbáld ki te is, és ha van kipróbálod vigyél be cigit is, úgy még jobb, én sajna elfelejtettem akárcsak a vacsit. Én csak ajánlani tudom, hidd el repülni fog az idő. – magyarázta mosolyogva Nienke és közben egy kis vizet fröcskölt a mellkasára
 – Azt mondod? – Kérdezte meg Inez, csak úgy formaságból.
 – Azt, mindenképp ellazulsz majd. Puszika! – cuppogott bele a telefonba Nie, majd letette a puha törölközőre

          Két óra múlva vigyorogva simított végig a hatalmas fehér ágyán heverő méregdrága piros ruhán.
Nienkének még egy órája volt a lányokkal megbeszélt találkáig.
      Leült az ágyra, és egy kis testápolót nyomott az apró kis tenyerébe, majd elkente magán vigyázva arra, nehogy véletlenül krémes legyen a ruhája.
Amíg a krémet tökéletesen beitta a bőre addig megszárította a haját.
     Viszonylag rövid idő alatt készült el, és imádta a tökéletes végeredményt, imádta önmagát. Még egyszer végignézett magán a hatalmas tükörben, és magabiztos mosollyal az arcán kiindult a szobájából.
     Norikohoz most is, mint mindig órát lehetne igazítani. Fekete csipkés ruhájában már ott állt a hallban. A ruha tökéletesen kiemeli a lány hosszú lábait és vékony derekát. Harmadikként Vanilla libbent be a pasztellsárga ruhájában, ami köztudottan a kedvenc ruhadarabja volt a mindig mosolygós lánynak, és lassan megérkezett  Inez is, aki egy sötétkék ruhát vett fel. A ruha kiemelte a haja vörös színét, és nagyon szép látványt nyújtott a lány. Olga és Fedora egyszerre jöttek le,  Olga lila, míg Fedora szürke ruhában parádézott.
 

         A szórakozóhely zsúfolásig tömve volt fiatalokkal mire a lányok megérkeztek.
Az útjuk egyből a pulthoz vezetett ahol a pincérre bízták az ital választást, és csak egy kikötésük volt: finom legyen, de üssön. A pincérsrác, aki olyan 25-26 körüli volt a száját félmosolyra húzta és kis gondolkodás után elkezdte készíteni az italokat.
      A lányok kérése teljesült, mint mindig. Az italban egyszerre lehetett érezni a rebarbarát, a lime-ot és az epret is, de egyértelműen a vodka dominált. Annyira ízlett mindenkinek, hogy repetát is kértek, majd belevetették magukat a táncoló tömegbe miközben felmérték milyen a "felhozatal".
      Félóránként ittak valamit, és mire már éjfél volt szinte teljesen lerészegedtek. A ruhájuk fel -fel húzódott, és mágnesként vonzották a férfiak tekintetét.
Inez lépett le először, egy jóvágású 40 év körüli férfival, nem telt bele sok idő, őt Vanilla követte, és egy így ment tovább, mire az összes lány eltűnt.
       Reggel Nienke  hírtelen azt sem tudta, hogy hol van, jó alaposan körbe kellett néznie, de végül rájött, hogy a saját szobájában ébredt, mellette a 17, vagy jobb esetben 18 éves srác még édesen aludt.